Az öböl állkapcsán a jég:
megsárgult, töredező fogak.
Kocsmaabrosz a behavazott vidék,
vörösborpecsét a virradat.
Mint zsírpapíron a hús leve,
az ablakokból piros fény szivárog.
Émelygő rettenetben a hold
baltavilágosságában állok.
A városszéli park fái között
lánc-vacogásban hinták inganak.
Söntéspult-ég bádoghomályára dőlve
fölöttem Isten röhög, Sátán mulat.
K. n. / 197? / WM 2015.82.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)