R. M. Rilke emlékének
1
Én úgy szeretlek, mint Muzot lakója
legjobb borok bitorló dús barack
te sárgahúsu édes nap maradsz
a vérrel is: felfénylik buktatója
Kenyér: milyen vagy? most talán kesernyés,
savó bomolva benned – és folyók
felejtett ízeket beléd ragyogtatók
kitárva hűs szivacsban; ők a kezdés:
a víz, mi zölden felharsogtatott
a lisztragasztó eltelült habok –
vagy sárga, pírral égő húst feszítenek
s ereznek át – Cukor-lepárló nedveket
rezdíts új ízlelő, te hang – (talán
gyümölcs-kosár ringott az asztalán,
2
hogy a tizenharmadik és még két szonettet
írta, a cím: Szonettek Orfeuszhoz…)
1964. VIII. / WM KGY 2013.9.1.b
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)