Hét csillagkép

1

Hát érted, Kedves, ezt az évszakot?
Nagyon hideg van, vagy csak mi fázunk?
hát ez a nyárvég? emlékszel, ilyen
korán még nem vonták be a zászlót.
Minden rendszertelen, vagy mindenben a rend
munkálja tán ellentmondásait?
Vagy csak mi látjuk így, és szívünkben a csend,
az ilyen felleges? Nem tudom, s te sem…

2

A legbiztosabb most a töredék.
A végtelen csak a befejezetlen
dolgok sajátja. Hallgassunk! hiszen
szavak nélkül bolygok a szívedben.
Ó, mindent tudva élni! érted ezt?
Oly jól tudott vagy bennem, mint a fény,
s én, mint az ösztönök,
zilált és ismeretlen…

3

Ha kincseid érces szigorából
felszökne már a fájdalom,
s ami kincseimtől mindig visszarándul,
zokogva sikoltaná – tudom! –
Ó, bírj szeretni úgy, ahogy szeretlek,
bárkit! – miért igáz e félelem?

Most, aki a magaslaton él,ködös völgyet súrol szüntelen?Azt hiszed, a léted csak te vagy,senki sincs, aki megsokszorozza?Ami önmagadnak megmarad,megkeseredik magába rogyva.4Mert ismerlek, fekéllyel verten isszeretned kell, s ha véresenszó és fog együtt buggyan ajkamon,s ha nem is jön hozzám már senki sem,s ha én dobnálak el, mert megtagadnia megismertet nem tudom.Az ösztönnél is mélyebb kötelékkötöz hozzád: az Értelem.5Ó, olyan ártatlan vagyok,mint kisgyerek, ha sír;tőlem félsz?Magamat is megbüntetem.Ha akarod, hát nem eszem három napig,vagy folyót ússzak át?Nem is tudom, mit tegyek, hogy meghallgass,hogy téged végre visszaadjalakmagadnak,talán sejtelmesebb, s áttetszőbb színekben,de olyannak, amilyenlegmélységesebb zugaiban is,

hát nem hiszed, hogy tudlak, úgytudlak, ahogy a verselők a délutánt,s a legtisztább tekinteteket?s ki vagyok én? a töltőtollam,a könyveim, vagy az illatok,amik éjeimbe zsúfolódnak?ó, nem, te vagyok én, s te megtagadnádrészemet önmagamból?6Magányos vagy? légy hát az velem!ha nem szeretsz, gyűlöljünk mind a ketten!mert nem lehetsz már többé nélkülemaz, aki vagy.Én megcsalnálak minden pillanatban,de a semmiben nincsen újrakezdés,s nem te, de te és én vagyunk a minden.7Hát érted, Kedves, ezt az évszakot?Ó, jól tudom, hogy sok mindent nem értesz,az éjszakánál némábban forog,és otthontalanul tolul a véred,várj még!Én nem a vér vagyok.1965. nyarán / Bonyhádi Közgazdász, 1965 / 3 – 4baka3.indd 405

————————————————————————
(A Baka István Összegyűjtött versek című kötetből)

    ← Előző oldal          Következő oldal