Oly bizonytalanná tehet
egy ilyen esős, őszi nap,
ha most behúnynád a szemed,
homálynak hihetnéd magad.
Szorongásoddal vagy jelen
a tájban, mely belőled épül,
nyirkos, növényi félelem,
üres sziveddel összebékül.
Képzeleteddel szörnyeteg
álmok vad körhintája fut:
döghúsként málló fellegek,
alkonnyá hamvadó faluk.
S a befüstölt, hideg szobából
csak nézed, míg esteledik,
ahogy az ablakon a zápor
parasztarca verítékezik.
1972. február / WM KGY 2015.47.1V. / Tiszatáj, 1996 / 9
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)