Még emlegetnek.
Elmondják minden ünnepen
az utcabál előtt,
hogy épp ilyennek képzelted te is
a szebb jövőt.
Azt mondják, itt vagy még közöttünk.
Kinyújtott karú szobraid
büszkén mutatnak
a dísztér túlsó oldalán
egy piszkos ablakot.
Kilométernyi vásznakon
haladsz előre,
a kiállítás termeit
épp körbejárhatod.
Családi házzá vált minden szavad,
s lobog a téglák pirosában
a vakolat alatt.
Én mégis fázom nélküled,
nekem
alig jutsz már kabátnak.
És láttam új szobraidat,
csak mosolyognak,
már nem hadonásznak.
1968 / WM KGY 2015.30.1. / Bölcsész, 1970 / 4
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)