Én nem tudom…

Én nem tudom, ma délután
boldog miért vagyok,
miért enyém a csend, magány,
ha – ím – elhallgatok?

Tán jóságától részegül
az önelégült lélek,
hogy azt, mit vélek vétkemül,
még győzik az erények?

A test, a frissen fürdetett,
beszívja most az őszi
est illatát a bőrbe s egy
szavamnak még megőrzi.

Húsomban ott a pillanat,
a mindenségbe készül,
a szemedben majd (ki messze vagy)
tekintetté egészül.

1965. X. 3. / WM KGY 2013.15.1.

————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)

    ← Előző oldal          Következő oldal