Nem is tudod mennyire fáj
az idegenség magányod bennem
egy egész világ szakított el
tőlem meg az éretlen gyümölcsök
szabálya mit is tehetek arról
hogy méreggé fordult már a méz
robbanó sejtjeimben
a várakozás
a túlfeszített egyedüllétben
az értelmező magányban
Az ablakomról lehervadt a nap
hideg homlokkal
homályos szobába kell visszanézni
K.n. / Bonyhádi Közgazdász 1969 / 2
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)