Csapódjunk egymáshoz mi lágyan,
gyermekként gyógyuló magányban,
mint ág az ághoz.
Oly tünde vagy, hogy félve mondlak,
mint háborús időn a holnap,
és a halálhír.
Törülközöm hajad szagába,
mint a patak a híd árnyékába,
ha fut lihegve.
Légy józanabb, hogy elcsitíthass,
szelíd hajadhoz igazíthass,
s ne bánj, te bátor!
Apám szemét se mossa kétség,
anyám haját konok fehérség:
hajam, szemem.
S amit a hajjal, szemmel adtak,
a pártos kedvet tartsd jogomnak,
s védd, szerelem!
Csapódjunk egymáshoz mi lágyan,
gyermekként gyógyuló magányban,
mint ág az ághoz,
mint ág az ághoz.
1968. március / Magántulajdon / Bonyhádi Közgazdász, 1966 / 3 – 1969 / 1
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)