Vidám üzenetek

Episztóla

Itt jártam én, költő.
Kit száz emberöltő
       Egynél többször nem terem,
S ha nem szembeötlő,
Közlöm én, hogy ott ő,
       Asztalkádon levelem,
És most öt meg kettő
Napot véve ettő’
       Nem leled csak hűlt helyem.

De mához egy hétre
Megyek a Nyírségbe,
       S kéne sok Kincskereső,
Tegyed hát ezért le
Asztalomra végre,
       És ha eljő az idő,
Belovagol érte,
Az, aki ezt kérte,
       Hacsak meg nem gebed ő.

                              Stephanus Szegediensis
                              poeta laureatus Hungariae
                              maximus

Kr. u. 1981-ik esztendő 13-ik februáriusában

                             *

                         Helga!

               Dobcsányi
                    keres
                         Vargha Balázs
                         cikkeket.
               Tudsz
                    ró-
                         luk?
                              V. Majakovszkij

                             *

Epigramma

Én a Ferót keresém, ám ő elhagyta a várost,
          Szentes táján jár, és semmit sem üzent,
Így hát hétfőn kellene őt felhívni megint, mert
          Nem tudjuk, hol táborozunk ismét,
Ám én ekkor már Szekszárdon időzöm, ezért csak
          Miska vagy Ön, hölgyem, tárgyalhat vele majd.
                                                       Horatius

                             *

                    Dógomvan
                                   Róbert Gida
                    (10 után jövök)

                             *

                           Hlg!
               lmntm hz, d gy rn bl
               vsszjvk
                                        Stvn

                             *

      Itt valék s magammal vittem volt az
februrári jounal anyagát, hogy váramban
tüzetes vizsgálódásoknak vetném alá.
      Hétfőn pitymallatkor visszahozandom,
hogy alkalmatos időben a typographus
kezeibe helyeztessék.
      Most penig otthonomba térek, hogy az
környűlállások és balcsillagzatom mián fél-
beszakadott époszomat véghez viendjem.
                    gróf Zrínyi Miklós
                Sors bona, nihil alagút!

                             *

Liebe Fürstin!

Már előállt az udvari hintó, mely a pálya-
udvarra röpítend, hogy útra kelvén, meg-
tekintsem az én hűséges, jövendő boszniai
alattvalóimat. A hétvégét Szarajevóban
fogom tölteni. Ha visszatérendek, hétfőn
(Blaumontag) a délutáni órákban teszem
tiszteletemet jövendő birodalmam délmagyar-
országi Hauptstadjában. Szeged hol
nem volt, hol nem lesz.
Ferencz Ferdinánd

                                    *

Ad Helgam

Ó, titkárnők gyöngye, te, azt üzenik teneked, hogy
Járhatsz bár a kies Duna partján fent, Budapesten,
Ám bámulhatod ottan a reklámok zuhatagját,
Szívhatsz szürke leget, mit szmognak tisztel az angol,
Ámde Radex nem kell, ne keresd, töltsd mással idődet,
Mert van az itt Szegeden, hol a bús Tisza jégbe fagyott már,
S nincs Tiszatáj, csak a Kincskereső, a kisöccs nyöszörög még,
Nincs se erény, se remény, de Radex, az van, ne busulj hát,
És ne keresd, megvették, holnap a Pannika hozza.
                                                       Horatius

198? / Tiszatáj, 1996. szeptember

————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)

     ← Előző oldal          Következő oldal →