Krisztus; a virágok Krisztusa
elhozta a reggel vérnarancsát,
ködeibe vész.
Eszter; csillag és virág
szemem sugarán kihajt;
elédbe hozom.
Krisztus messzi földeket bejárt,
a keresztet elfeledte rég;
velem volt.
Sivatagot, sarki tájakat
bejártunk az ízes vérnaranccsal
virág volt a föld,
Ősállatok lábnyomát kutattam,
megváltásunk fénye ragyogott
minden csúcson.
Eljöttem viola óceánról
bosszant e kicsinyes földi élet,
ez az ország.
Minden kötelesség gyilkosom,
virágzó szavadra várok,
Eszter.
1964. I. 30. / WM KGY 2013.6.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)