Behavazott táj abroszán
a hajnal vörösborpecsét.
Elmúlt a mámor – poharam
földhöz csapom, szilánkja jég
……………………………….
Dominó ez az éj, e csillag-
pöttyös fekete csontlapok:
holt fiam játéka, mit Isten
asztalán szép sorba rakott
…………………………………
Körfűrész – hogy forog, forog,
deszka-éjbe harap a hold,
csillagba: görcsbe akadozva,
s hasad az éj szálkás lapokra.
K. n. / 1976? / WM KGY 2015.84.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)