Egy foltos macska lépdel át a kerten,
és zavartan a napba szimatol,
hanyatt veti magát, aztán ijedten
elmenekül, szél bujt ki a bokrok alól.
A lombok idegesen ránganak,
a kútnál az erős füvek remegnek,
s mint vállakról az izzadtság szakad,
vakító fény özönli el a kertet.
A levelek zöldjükben váltakoznak,
tükrözve az árnyba lökő szelet,
s aki ma lánnyal találkozott, annak
hajillat száll a tördelt kert felett.
1965 / WM KGY 2015.20.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)