Oly bizonytalanná tehet
egy ilyen esős, őszi nap –
ha most behúnynád a szemed,
homálynak hihetnéd magad.
Szorongásoddal vagy jelen
a tájban, mely belőled épül
nyirkos, növényi félelem,
üres sziveddel összebékül.
Képzeleteddel szörnyeteg
álmok vad körhintája fut:
döghúsként málló fellegek,
alkonnyá hamvadó faluk.
S a befüstölt, hideg szobából
csak nézed, míg esteledik,
ahogy az ablakon a zápor
parasztarca verítékezik.
—————————————————————
(A Baka István művei. Versek című kötetből.)
← Előző oldal Következő oldal →
