1. A lombon átszűrt…
A lombon átszűrt nap kemény
hullámú lobbal ég el,
avarrá hamvadt tiszta fény
s vad fák merev reménnyel.
Az ágak megkötött szerelme
kínjában ver, parázslik,
s szigorú békében telik be
a szelidebb halálig.
A félelemmé vált homály
riadt sötétre gyávul…
S én itt születtem! Óv e táj,
de nem ment meg magától.
2. Kemény ölét már…
Kemény ölét már eltakarta,
ki nem szeretni bátor,
én ölnék is, de semmi vissza
nem tart e gyávaságtól.
Így faragott a szenvedés,
hogy meghagyott szabadnak,
két semmi közt is – s nem kevés –
választhatok magamnak.
Ó, szabadságom! Rág a szégyen,
s mert nem raboltak meg jogomban,
s mert rajtam nem fúj át a szél, nem
ordíthatom, hogy itt hideg van?
1968. augusztus / WM KGY 2015.31.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)