Barátomnak
Tudta ha őrzi tovább szétrobban nem nem elég volt
szörnyű a kín vajúdott az Isten íme betelt
fájdalom és öröm élet-csira tovább nem
nyughatik Ó hát fájni teremtsek
nem haljak s e világ vak létbe repüljön
így legyen
ám akkor süket árján gyatra utódom uralkodik
s több isten több mécs-suta díszlik
szétoszol a Szellem s tán morzsa-gyalázat
s tán fülem és orrom más fül-lényt orr-szörnyeteget
készít s tisztelve azok egyedűli nagy istent
tengődnek s az imádja magát nem
gyenge vagyok már fájni örülni nem tudok
önnön erőm széttép nem gyártok árnyalakot
semmiből íme magam hát néktek adom
légy te zsiráf kígyó elefánt és ember
kit tán kedvelnék is az arcomat őrzi
énmagam elvonulok maradék létem sugarába
érteni őt idegen már mégis enyém
Két részem van a terhét elviselő Egység
és ami szerteoszolt tudatán kívül tudatot nemesít
1964. május / Új Dunatáj 1996 / 2
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)