Zuhogj, Magdolna-zápor,
szoknyáiddal suhogva,
akácfa-Jézus Krisztus
lábát füröszd zokogva!
Verejtékező vállán
terülj szét csapzott hajjal!
Orcádba szökő véred
pírja Nagypéntek-hajnal.
Már önnön pusztulásuk
kapui a virágok:
Te zörgeted, s szivemben is
hallom kopogtatásod.
Nézem az elsötétült
mezőket: szürke gyászod.
K.n. / 1973 / WM KGY 2015.10.3.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)