Tó-szoknya, rétek derekán 
ringó, te, belédkap a szél, 
sóvárgó szemek – néz a fákról 
fodraidra ezer levél. 
Eső ha volnék, millió 
ujjammal nyúlhatnék alád, 
rengő, te, tükörképemet 
vénné ne ráncold legalább! 
Jaj, látom mélyedben halak 
asszonycomb-villanásait, 
beugrom – hínárszőrzetű 
öled bár halálra szorít. 
1975 / Kortárs, 1975 / 10; Tűzbe vetett evangélium, 1981
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)
