Hogy néz üres szemembe
a húszéves, ki voltam!
Sorsából: sorsunkból, ím,
magamba visszahulltam.
Csontjaim jégvirága
hideg ablakodon
tündöklik, Magyarország,
de olvad már, tudom.
A szerelem se óv meg,
csak üt reám sebet,
nem vasruhába – vérbe
öltöztet vért helyett.
Kakukkfióka-sorsom
közös fészkünk kinőtte,
jövendőm megzabálta,
és lelökött a földre.
1973 / WM KGY 2015.77.1.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)