Kések segítettek világra,
de vattába pólyázva élek,
elfelejtettem volna már,
hogy visszakérhetnek a kések?
Már tizenkilenc éve látok,
apám végleg megért szemével,
törékeny, szigorú anyám
haját csomózom téli széllel.
Sok rokonom s még több barátom,
lelkében kékre borotváltan,
biztat, míg hurcolom megyényi
hosszúra nőtt krisztus-szakállam.
Túlságosan boldogtalan
nem voltam még s nagyon szegény se,
szakállként növesztem magam
a szerelemre és a késre.
1968 / WM KGY 2015.28.1. / Szegedi Egyetem, 1968. december 3. /Új Forrás 1973 / 2.
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)