Ki az, ki átkisér az élten,
kiterjeszti védő kezét?
Ki úgy szeret, mint senki más nem,
ki értünk éli életét.
Édesanyám az, köszöntse versem,
bár a lant ügyetlen kezemben.
Talán, ha mégis megfelel e pár szó,
megnyugvást érzek szívemben.
E versben nyújtok át virágot,
kis kacskaringós rímeket.
Hogy értem fárad szakadatlan,
így mondok néki köszönetet.
1960. V. 7. / WM KGY 2015.18.1. / Új Dunatáj 1996 / 2
————————————————————————
(Baka István Összegyűjtött versek című kötetéből)