Madarak szállnak az ablakokra.
Árad a menny feketén a holdra.
Viskóiban a holdas világnak
gunnyasztanak éji emberárnyak.
A sötétben nem ismerheted meg
madárrajait az embereknek.
Csókolj meg! Én karomat kitárom
messziről…
Már bánom gyávaságom.
Kételyeim borát ittam egyre,
s belefáradtam a kételyekbe.
Révbe nem jut – út a férfi sorsa!
Zaporozsje!
Nem Jordán folyója!
Árulj el, ha árulás a vágyad,
csak siessél! Ez nem az a század!
Nem lesz most harminc ezüst a béred,
van már Júdás, önzetlen, temérdek.
Kakas szól a Golgothán. Siessél!
Szentség voltál, hát megszenteltessél…
————————————————-
(A Viktor Szosznora versei című kötetből. Baka István fordítása.)