Смерть Бояна
Halicson túl, hol elágazó
az út, egy vendégfogadó áll.
Az uraknak
vendégfogadó,
de a pórnépnek
csak korcsma.
Ételt-italt kap muszka és polyák,
s ha arra kószál,
a mosdatlan nomád,
mind, akit odavetett a sorsa.
Bükkfából faragott padok –
tartósak, tükrösre gyalulva –,
emelte ezt a fogadót
a kópé Sámuel zsidó.
Hol a furulyáját fújja,
hol meg fülesbagolyként huhog…
Hahotától harsog az ivó:
– Megpukkadok!
Rég nem járt már a
kópé zsidónál
Boján barátja,
a novgorodi dalia, Potok.
Hajlong a házigazda:
elébe tálal
görögdinnyét,
vodkát,
püspökfalatot.
S a nóta,
a nóta,
a nóta betölti vidáman
pattogva a füstös ivót,
vad iramában lópata dobog.
Elégedett a gazda:
pajesza felfénylik csigásan.
Zavarodott a gazda:
Potok, mint kisgyerek, zokog.
– A homokra épült Csernyigovban
a piactér gödrös, teli sárral,
könnyen orra bukhatsz a mocsokban,
s betörheted a homlokod.
A piacon,
vízkereszt
vigíliáján
végeztek Bojánnal,
Bojánt lefejezték,
s engem tettek meg bakónak ott.
Összefutottak a göthös,
csontos pofájú fonóasszonyok,
taknyos, soványka kölykök
csücsültek vézna vállukon.
Ott állt előttük
a vérpad, rámeredtek réveteg,
a könnyük hullt, záporozott,
s a hóhért káromolták, engemet.
S a város,
a város,
a város
polgárai csak fecserésztek,
hogy nem kell ám Boján az égnek,
a kénköves pokolra jut Boján.
Lesték a bárdot,
s rágcsálva a tányéricamagot,
találgatott
mind: balra hull a fej
vagy jobbra tán.
Aztán szétszéledeztek
mormolva Boján sorait –
mentek hajlongani ikonjaik
előtt, az ólmeleg szobákban.
Marina pedig,
akihez annyi verset írt Boján,
most is, mint minden éjszakán
Sztavrral feküdt le, a bojárral.
Én elloptam az őrök
elől Bojánnak guszlicáját és gyűrűjét,
s – pokolba Csernyigovval!
már alig vártam a virradatot…
Pofa be, részeg bugrisok!
Oroszhonunkban a Dalnak vették fejét.
Boján
örökre
elhallgattatott.
Születik majd talán
új guszlár, bűvöl édes éneke,
de a merész, kötekedő daloknak
beáldozott…
Azon az éjszakán
lázongani kezdett
Jaroszláv tizenhét ezrede.
Egy csöppet lázadoztak,
de reggelre mind meg-
hunyászkodott.
————————————————-
(A Viktor Szosznora versei című kötetből. Baka István fordítása.)