M. Jevszejevnek
Lángolt, azazhogy pírban égett
az est a Ladoga felett.
Újabb pimaszsága a télnek:
cirkusznak nézi az eget.
Faházakat locsol a dér.
(Bízattak zordon kankutyákra.)
S egy holló,
bajnok-szaracén
járkál a réten sántikálva.
De nem jön varjú bajvívásra.
Magában tépázza a szél.
Szobámban érleli a lámpa
citromát.
Még zöldes-fehér.
S eltűnt a holló…
Parókában
az éj sábeszre lépkedett.
És közben csak a ceruzámnak
hegye görbült meg
némileg.
————————————————-
(A Viktor Szosznora versei című kötetből. Baka István fordítása.)