Nem képzelgés

Нет грез

Nem képzelgés! Már túl az éj felén…
Valóra vált! – te, én, e két magány.
Így rendeltetett! Itt vagy hát. De én –
csak kaparászom rablétem falán.

S az éjszaka! A paplan-sómező,
a lámpajég, éhes szemünk, alélt
ajkunk, a homlokfagy, s kín, égető,
hogy megkezdődött és véget is ért.

————————————————-
(A Viktor Szosznora versei című kötetből. Baka István fordítása.)

     ← Előző oldal          Következő oldal →