Когда нет луны
A pitypangok belebújtak
hófehér szkafanderekbe,
a pitypangok belefújtak
aranyozott kürtjeikbe.
Előmásztak a giliszták,
morcosak,
akár a talpfák,
de a pitypangok kivonták
kardjukat és mind leszúrták.
Póksuhancok – huligánok –
belekötnek a legyekbe,
öklét rázza – nézd a mákot! –
virágokkal verekedne.
És az almák barrikádja –
reszkess,
uborka-brigád! –
készen állt a vad csatára.
Bab dobolta: rajta hát!
Barázdák közt botladozva
(ösvény erre nem vezet)
mentem s néztem én szorongva
holdja-nincs
sötét eget.
Ki rabolta el
a holdat?
Ki inti le e vidéket,
hol megveszve a sötéttől
dulakodnak a növények?
————————————————-
(A Viktor Szosznora versei című kötetből. Baka István fordítása.)