Гори, звезда моя, гори
Ragyogj, ragyogj csak, csillagom!
Áraszd szét fényedet!
Vár száz sziget – szikláikon
Scyllák s Charybdisek.
Barlangok sztoikus, sivár
űrében, hol remeg
a szépség – féreg éjszakák
falták a lelkemet.
Marcangolták, de megmaradt,
ím, elpusztíthatatlan,
se versemet, se magamat
én soha meg nem adtam.
Nem fordult visszájára még
dalom – leshette fegyver.
S ha dicsőítette az éjt,
dicsérte gyűlölettel.
Az éj, mint egy komor sebész
bordáimon kopogtat,
te
nem ismerhetsz csüggedést,
égj, csillagom,
ragyogj csak!
————————————————-
(A Viktor Szosznora versei című kötetből. Baka István fordítása.)
