Június első éjszakája

Ночь под первое июня
   
Míg csalogányok búcsúénekében
Utolsó trillák zengenek, s az ágyad
Mellett a nyúlánk galagonyaágak
Rózsás-fehéren habzanak az éjben,

Míg vonatom kerekei alá a
Vasúti híd, mint öngyilkos, leroskad,
És életem sötéten áradó, vad
Folyó felett száguld az éjszakába,

Aludj tisztásod színpadán, mesékben,
Szerelmednél kurtább ez éj – aludj hát,
Légy névtelen, és húzd magadra dunnád,
S aludj, aludj emlékek erdejében!

Magammá ekkor váltam én, s az éjek
S kegyetlen nappalok már nem riasztnak,
Drágább lesz minden réginél az új nap,
S ítéletem a sors felett keményebb…

—————————————————————-
(AZ ARSZENYIJ TARKOVSZKIJ VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)

      Előző oldal          Következő oldal →