Ночь под первое июня
Míg csalogányok búcsúénekében
Utolsó trillák zengenek, s az ágyad
Mellett a nyúlánk galagonyaágak
Rózsás-fehéren habzanak az éjben,
Míg vonatom kerekei alá a
Vasúti híd, mint öngyilkos, leroskad,
És életem sötéten áradó, vad
Folyó felett száguld az éjszakába,
Aludj tisztásod színpadán, mesékben,
Szerelmednél kurtább ez éj – aludj hát,
Légy névtelen, és húzd magadra dunnád,
S aludj, aludj emlékek erdejében!
Magammá ekkor váltam én, s az éjek
S kegyetlen nappalok már nem riasztnak,
Drágább lesz minden réginél az új nap,
S ítéletem a sors felett keményebb…
—————————————————————-
(AZ ARSZENYIJ TARKOVSZKIJ VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)