Európa Könyvkiadó, Budapest, Új Pegazus. 1988
Válogatta és fordította Baka István
Az utószót Szőke Katalin írta
Tartalom
- Tücsök
- Tábori kórház
- Vadászat
- A hó szaga
- Háború után
- Tábori telefon
- Titánia
- Teve
- Galambok
- Fák
- Vízparton
- Kézirat
- Füzetbe írt verssorok
- Nagymosás
- Nem alszom, hallom én
- Szél
- Az első együttlétek
- Sötétedik
- Június első éjszakája
- Szavak, szavak, szavak, többé nem kelletek
- Cinkék
- Idényzárás
- Élet, élet
- Álmatlanság
- Paul Klee
- Kései örökség
- Kisgyermekként megbetegedtem
- A ház – lakói távol – elaludt…
- Nem dajkál szitakötőket
- Aszály
- Midőn fenyők alatt, mint kényszer űzte rab…
- Mint negyven évvel ezelőtt
- Erről álmodtam én
- A dübörgés, a csengés még fülemben
- Ablakon ázott föld szaga árad
- Fel-felriad az alvó
- Téli erdő
- Árnyak közt árny vagyok
- Élt és meghalt…
- Az ősz utolsó napjai
- Ardon
- Ki töltötte a poharamat félig
- Médem
- Utószó (Szőke Katalin)
A kötet fülszövege Arszenyij Tarkovszkij fotójával: