Еще в ушах стоит и звон и гром
A dübörgés, a csengés még fülemben:
Hű, hogy harangozott a vezető!
Oda loholt a villamos, hol egy
Sekély és lomha kis folyó folyt –
Nádlepte, békalencsés.
Én és Valja
Ülünk az ágyún a Kincstári kert
Előtt, hol kétszázéves tölgyfa áll,
Fagylalt- és limonádéárusok
S kék kagylóhéjban zenészek sürögnek.
Tündöklő június a park felett.
Trombita dörmög, dob dübög s a flóta
Visít, de mintha párna alól szólna:
Félflóta, féldob és féltrombita
S álomnegyed s csak egy nyolcadnyi élet.
Mi ketten
(gumiszalagos kalapban,
Szandálban, horgonydíszes matrózblúzban)
Még nem tudjuk, ki éli túl e kort,
És kit gyilkolnak meg kettőnk közül,
Most még a sorsunk szóba sem kerül,
A csészék otthon gőzölögve várnak,
És gyermeki vállunkra lepke ül,
S fölöttünk magasan fecskék cikáznak.
—————————————————————-
(AZ ARSZENYIJ TARKOVSZKIJ VERSEI című kötetből. Baka István fordítása.)