Kikericsek lilája – holtak
földből kiöltött nyelvei.
A vadvizek rongyát a zápor
vasszürke cérnával szegi.
Hazámba bújdosom hazámból.
Istennel ámítom magam,
de rothadó húsába gázol
sár-béklyós, elkínzott lovam.
Mondogatom – csak megmaradni!
Tavaszodik már a vidék.
A hóvirág – imára? késre? –
lehajtja reszkető fejét.
Hazámba bújdosom hazámból,
ünnepek üszkével teli.
S ingemet asszonyom: a zápor
vasszürke cérnával szegi.
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)