Éjfélt kongat az óra,
Megszólalt a Halál bolerója;
          Mint a kalitka,
          Tárul a kripta:
Huss! kirepülnek a lelkek.
          Összerakódnak
          A csontok, a holtak
Hústalanul dideregnek.
Egyet kondul az óra,
Hív a Halál boleróba;
          Jöjj ide, járjad,
          Fogyjon a hájad,
Lépj a körünkbe, ne félj hát!
          Összefogóznak
          Véled a holtak:
Jó fiuk, értik a tréfát.
Kettőt kongat az óra,
Zúg a Halál bolerója;
          Az égen a Göncöl
          Gördül; a gönctől
Most szabadulj: le az inget!
          Látod-e? túl sok,
          Vesd le a húsod!
Így a tiéd ez az ünnep.
Hármat kondul az óra,
Búg a Halál bolerója;
          Járja borissza,
          Szende klarissza:
Jaj, kilyukadt a szemérme!
          Víg veterán ott
          Ropja a táncot;
Csontja csörög? csak az érme.
Négyet kongat az óra,
Zeng a Halál bolerója;
          Táncol a szajha,
          Bár megaszalva
Csügg le a bőre a sárba.
          Járja a dalnok,
          Botfülü zsarnok
Húzza a sírba, hiába.
Ötször kondul az óra,
Bong a Halál bolerója;
          Járja a pásztor,
          Szent szava kámfor;
Széled a szélbe a nyája.
          Járja a titkár,
          Ő se okít már,
Vagy csak a táncfigurákra.
Hatszor kondul az óra,
Elnémult a Halál bolerója;
          Vissza a sírba,
          Zárul a kripta;
Hess! takarodjon a lélek!
          Már a kakas szól,
          Száll a pimasz szó:
Újra hazudja a létet.
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)
     ← Előző oldal          Következő oldal →