Tűzvészek füstje száll – ma éjjel
felmarja tán Isten szemét.
Békákkal: rángó kézfejekkel
matat az iszamós sötét.
Krisztus vért verítékező
arca a pipaccsal teli
rét, s torra csendülnek fölöttünk
csillagok ónserlegei.
Bokrok turbánjai – törökké
válik a föld is? Azzá válhat!
Elbújtatja az anyanyelv
szerzetesköntöse hazánkat.
S ha elfogyunk – a nádasok
törnek majd kopját a szélben,
tenyerünk, arcunk ráncai
tüntetnek minden levélen.
Elvegyülünk a templomok
falán a szentek seregébe,
de emlékezni fog minden faág
bordáink görbületére.
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)