Szergej Rachmaninov emlékének
Vonatok állnak néma és sötét
vágányokon vak és koromszagú
vonatok
és a szél a balti szél
hold-váll-lapos felhő-köpenybe bújt
s állnak pokolból fölfelé növő
jégcsapok éjlő obeliszkjeid
ó város éles szemfogú jövő
sebzettje
szétnyílsz mint éjféli híd
vonatok állnak néma és kihalt
vágányokon s a váltók fogsorán
tél-epilepszia okád szilaj
tajtékot
Észak ó fehér leány
Néva-seb-Éva-hasiték
magad
megadva nyúlsz el míg zihál a szél
és tomporod fagyára rátapad
vér-ondó-foltos lepedőd a Tél
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)