Prelűd

                                   Szergej Rachmaninov emlékének

Vonatok állnak néma és sötét
vágányokon vak és koromszagú
vonatok
               és a szél a balti szél
hold-váll-lapos felhő-köpenybe bújt

s állnak pokolból fölfelé növő
jégcsapok éjlő obeliszkjeid
ó város éles szemfogú jövő
sebzettje
               szétnyílsz mint éjféli híd

vonatok állnak néma és kihalt
vágányokon s a váltók fogsorán
tél-epilepszia okád szilaj
tajtékot
               Észak ó fehér leány

Néva-seb-Éva-hasiték
                                        magad
megadva nyúlsz el míg zihál a szél
és tomporod fagyára rátapad
vér-ondó-foltos lepedőd a Tél