Azt hittük, hogy a dzsungelek
szobánkban folytatódnak,
hol partizánmód rejtezik
s szép tervet sző a holnap.
De – míg kirakatok jegére
dermedtek rá a városok –
otthonunk búvóhely-homálya
megszelidült s hozzánk szokott.
S éjszaka, míg a székre tett
ruhákban megköt a sötétség,
álmunkban már megvásárolható
formákba öltözik a szépség.
Azt hittük, hogy a dzsungelek
szobánkban folytatódnak,
s most rettegünk, gerillaként hová
rejtőzhet még a holnap.
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)