Tömjénfüst-szürke fellegek.
A zápor olvasóját
morzsolják ráncos fák. – Miket
motyogsz Anyóka-ország?
– Könyörgök, holtjaim porából
hogy kendert ne növesszen,
kötéllé őket meg ne fonja
nyakad köré az Isten.
A keskeny hold fehér sebére
könyörgöm hajnalok varát.
Itt minden fűszál penge éle:
szétszabja a tücsök szavát.
Kötényemen vigyázva járkálj,
félve sandíts az égre éjjel!
Megvakít a tábornok-Isten
ezernyi csillag-rendjelével.
Vigyázz te is, haló porodból
hogy kendert ne növesszen,
kötélnek téged meg ne fonjon
nyakam köré az Isten.
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)