Ó, virradati rétek:
átizzadt, szürke ingem,
kiterített magányom!
Hová vezettek engem?
A rengeteg szivébe,
mely őzekkel dobog,
de minden levélrése
kéklő farkastorok?
– Vissza az éjszakába!
A sötét ég alatt
te vonszolod a holdat,
mint vasgolyót a rab.
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)
     ← Előző oldal          Következő oldal →