Hóhullás-arcú Asszonyom,
vetés-didergésem terítsd be!
Zuhogj, havazd fehér kötésed
feltépett rettegéseimre!
Mert fönn a Hold gonosz vigyorgás,
s mint hülyék nyála, csorg a fénye.
Reszketve bámulom – az Isten
belehülyült hát közönyébe?
Szőjél, Te Zivatar-szövőszék,
oly sűrű leplet, hogy ne lásson,
ki sorsom ellen megtagadtam
gyomként tenyészni a világon.
Dermessz meg, hogy szét ne omoljak!
Vagy vadvíz-üresség szemem
kötözd be, hogyha meg nem óvhatsz,
fehér kendőddel, Szerelem!
És jöjjön el a Te országod,
szenteltessék a Te neved…
Mint kenyeret, törd meg halálom
s fald fel, hogy egy legyek Veled.
(1974)
——————————————————————
(Baka István Égtájak célkeresztjén című kötetéből.)