In modo d’una marcia*

A vonat kifutott s vele Mása.
      A Vörös Nyil, a moszkvai gyors
Hazavitte, – hisz ott a lakása.
      Ez a sors – motyogom –, ez a sors!

Be is ugrom a boltba; ha vodka
      Van a polcon, a szatyrot elő!
Mit üvölt ez a kasszai szotyka?
      Sose tudta ez itt, mi a nő.

Hazaballagok, és fel a Schumannt!
      Ez a kvintet olyan csudaszép,
Hogy a könny a pohárba lecsurran:
      Be gyalázatos-édes a lét!

Mibe fogjak a vodka után még?
      Mit is ír ma a Pravda, a Trud?
A világban unalmas a játék:
      Csak üres fecsegés, csupa rút

Pofa áll komoran a tribűnön,
      Mig alattuk özönlik a tank
S a rakéta, – bevallom e bűnöm:
      Örömet sosem érzek alant.

Ha fölöttem a drága, csak akkor
      Legyek én az alatta-való!
De elúrhodik itten az aggkor:
      Aki nem szenilis ma, csaló.

A vonat kifutott s vele Mása.
      A Vörös Nyil a kék sineken
Röpiti, – hiszen ott a lakása:
      Nem a Múlt, se Jövő – a Jelen.

* Schumann Esz-dúr zongoraötöse II. tételének tempójelzése

________________________________________________
(Baka István Tájkép fohásszal című kötetéből.)

 Előző oldal               Következő oldal