Március

Borul, kiderül, de oly égi közönnyel,
      a szürke, a kék ugyanazt
nedvedzi: hideg szeme bár teli könnyel,
      részvéttelen itt a tavasz.

A menny is, akárcsak a pléhkuka, fénylik, –
      esik, nem esik, csupa fém-
csillám a világ: a metáll, ami kéklik
      s zöldell, nem a fű, nem a fény.

Borul, kiderül, de oly égi közönnyel:
      a szürke, a kék ugyanaz.
Hideg szeme telve halálfagyu könnyel, –
      talán siratónk a tavasz?

Zord március ez: a virága a sárból
      nyílt – bár lila, sárga, fehér –;
de fellege, lengve, akárha a fátyol,
      gyászával a nyárig elér.

(1995)