Szürke felhők

(Liszt Ferenc: Nuages gris)

Felhők lefittyedt bőrredői
a golyvás alkonyati égen –

valaha másnak láttalak
most – lüktető hüllőtoroknak

– míg nézem hogy pattannak el
a fények mint zongorahúrok

lehajtod tarajos fejed
megvillan ősgyík-fogsorod –

valaha másnak láttalak
most – már tudom hogy elemésztesz

leszek hókása sár az olvadás
bádogzajában szürke zengés

– leszek a végsőt pattanó húr
vemhed az éjszaka előtt

________________________________________________
(Baka István Tájkép fohásszal című kötetéből.)

 Előző oldal               Következő oldal