Dominó ez az éj, e csillag-
pöttyös fekete csontlapok:
holt fiam játéka, mit Isten
asztalán szép sorba rakott.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Testünk elbukott forradalma,
vérízű lett minden falat:
törékeny nyakcsigolyád roppan
guillotin-fogsorunk alatt.
________________________________________________
(Baka István Tájkép fohásszal című kötetéből.)