Baka István élete utolsó esztendejében összegyűjtött versei és egy Brodszkij-fordításkötet sajtó alá rendezésén dolgozott. Mindkettőt a Jelenkor Kiadónak szánta. A fordításkötettel elkészült, s a kontrollszerkesztővel egyeztette is a végleges szövegváltozatot.
Itt közreadott összegyűjtött versei számítógépbe gépelésével a Csak a szavak című versig jutott el, a további munkát súlyosbodó betegsége lehetetlenné tette. A tervezett kötet tartalomjegyzékét azonban előre kinyomtatta, és kézzel a jegyzék végére írta utolsó verse (Üzenet Új-Huligániából) címét. Az általa begépelt versszövegek ritkán és csak kis mértékben térnek el a korábban közölt változatoktól; a változtatások némelykor a véglegesség és lezártság nézőpontjából érthetőek meg, mint pl. a Vadszőlő című vers utolsó sorában, melynek korábbi változatát („Vadszőlő-terhű éveim alatt”) így helyesbítette: „Vadszőlő-terhű életem alatt”.
E gyűjteményes kötetbe két olyan verset vettünk fel, amelyek a költő által készített tartalomjegyzékben nem szerepelnek. Mindkettőt az Új versek ciklus elején helyeztük el. A Sellő-szonett bizonyosan az ott olvasható versekkel egyidős, tehát a Baka István életében megjelent utolsó versgyűjtemény (November angyalához, Jelenkor, 1995) lezárása után íródott. A Rapszódia korábbi, de biztosan 1990 után keletkezett, és a költő egyik verseskötetébe sem vette fel.
A kötet anyagának összeállítását a költő özvegye fejezte be. Ugyancsak ő nyújtott nélkülözhetetlen segítséget a kézirat véglegesítéséhez, néhány hiányzó dátum pótlásához, a tollhibák kiküszöböléséhez, amiért ezúton fejezem ki köszönetemet.
Csordás Gábor
________________________________________________
(Baka István Tájkép fohásszal című kötetéből.)