Ленинград вечером
Az este, mint a vaddisznósörét,
Szétfröccsent már a téglafalakon,
Tócsákba gyűlt az alvadó sötét,
Hörög a bérház-állat még s vakon
Mered maga elé, de féreg-fények
Rágják belülről, majd az ablakok
Szemgödrein kimásznak – ennyi éhet
Nem csillapíthat egyetlen halott.
Neonbetűk – nagy, megsárgult fogak –
Csorgatják nikotinos nyálukat,
Egy égi száj jelmondatot böfög:
Lenin-ikonosztáz a tér fölött…
S az utcák orrlikát átjárja a
Felhő-pelenkák angyalhúgyszaga.
________________________________________________
(Baka István Tájkép fohásszal című kötetéből.)
