A vonat kifutott s vele Mása.
A Vörös Nyil, a moszkvai gyors
Hazavitte, – hisz ott a lakása.
Ez a sors – motyogom –, ez a sors!
Be is ugrom a boltba; ha vodka
Van a polcon, a szatyrot elő!
Mit üvölt ez a kasszai szotyka?
Sose tudta ez itt, mi a nő.
Hazaballagok, és fel a Schumannt!
Ez a kvintet olyan csudaszép,
Hogy a könny a pohárba lecsurran:
Be gyalázatos-édes a lét!
Mibe fogjak a vodka után még?
Mit is ír ma a Pravda, a Trud?
A világban unalmas a játék:
Csak üres fecsegés, csupa rút
Pofa áll komoran a tribűnön,
Mig alattuk özönlik a tank
S a rakéta, – bevallom e bűnöm:
Örömet sosem érzek alant.
Ha fölöttem a drága, csak akkor
Legyek én az alatta-való!
De elúrhodik itten az aggkor:
Aki nem szenilis ma, csaló.
A vonat kifutott s vele Mása.
A Vörös Nyil a kék sineken
Röpiti, – hiszen ott a lakása:
Nem a Múlt, se Jövő – a Jelen.
* Schumann Esz-dúr zongoraötöse II. tételének tempójelzése
________________________________________________
(Baka István Tájkép fohásszal című kötetéből.)
