Lösz-ízü bort iszom a napból*
Lösz-fény pereg a szurdikokba
Olvad a szőlő vassá dermed
Estére s kiveri a rozsda
Hiába forgatom kereplő-
Versemet angyal-seregélyek
Csattogva tőkéimre szállnak
Szomjan marad torok s a lélek
Hadakozom madárijesztőd
Uram de kardom éle csorbul
Testemből csillag-tücskös éjjel
Lelkem is elragadják orvul
Kereplőm forgatom csak addig
Bírjam míg fürtjeim beérnek
S borral telik hordóm amit majd
Halálom dugaszol be végleg
Lösz-ízü bort iszom a Napból
Lösz-fény pereg a szurdikokba
Csősz-pillantásom vassá dermed
Estére s kiveri a rozsda
[*A „napból” valószínűleg nyomdahiba miatt kezdődik kisbetűvel. A vers első két megjelenésekor (In: Kicsoda Sztyepan Pehotnij? Baka István költővel beszélget Panek Sándor. Délmagyarország, 1994. május 14. 16. p. és Alföld, 1994. augusztus. 3. p.) a „Napból” szó nagybetűvel kezdődik az első versszakban is.
Baka Tünde]
—————————————————————
(Baka István November angyalához című kötetéből.)