Az Alisca Borrendnek
Nem asszonyöl de pincemély
Sötétje vonz lopó a kéj
Szerszáma bedugom alul
S megcsókolom fölül vadul
Nem lágy ölek de szurdikok
Ahol még föl-le csúszhatok
Rozsdás a kulcs de nyitja még
A présházat s ez épp elég
Hej fény-lopóval fölszivott
Pitymallat-alkony-óborok
Miket kifröcsentett az Úr
(Talán nem fogta jól alul)
Hej Nap kövér hordója fenn
Mely ott görög a pince-menny
Grádicsain alá a mélybe*
Tudom gurulhat még elémbe
Ha majd a gálickék egek
Szőlőhegyén a Hold kerek
Kőasztalára könyökölve
Nagyot sercintek rá a földre
S pipámat olykor félrerakva
Napot verek naponta csapra
S iszom kancsójából az égnek
Reggel vöröst délben fehéret
[*A vers első megjelenésekor, a Népszabadság 1994. február 5-i számában „az éjbe” kifejezés szerepel „a mélybe” helyett. 1994-ben még három másik lapban bukkan fel a vers a Népszabadságéval azonos formában (ld. például Élet és Irodalom 1994. december 23.). A költő által 1995-ben begépelt Tájkép fohásszal c. kötetben is „az éjbe” kifejezést olvashatjuk.
A November angyalához c. kötet ezzel szemben „a mélybe” változatot tartalmazza.
Baka Tünde]
—————————————————————
(Baka István November angyalához című kötetéből.)