Klepszidraként lassan lefolyva
Infúzió csöpög belém, –
A percek hullnak-múlnak sorra
Ily lomhán, mégis könnyedén.
Így hulltak s folytak szét a vérben
Fénylő s homályos napjaim, –
S nem tudtam még: ott volt az éden,
Pál utca farakásain.
Jó volna Nemecsekként végül
Elhinni, hogy értelme volt…
A grund, mit védtem, rég beépült,
S kirúgták a pipás Janót.
Fekszem, infúzióba kötve,
Papír fehérén – lepedőn,
Mint vers, félbehagyott örökre.
S lecsöppen maradék időm.
—————————————————————
(Baka István November angyalához című kötetéből.)