Прелюдия
Szergej Rachmaninov emlékének
Vonatok állnak néma és sötét
Vágányokon vak és koromszagú
Vonatok
és a szél a balti szél
Hold-váll-lapos felhő-köpenybe bújt
S állnak pokolból fölfelé növő
Jégcsapok éjlő obeliszkjeid
Ó város éles szemfogú jövő
Sebzettje
szétnyílsz mint éjféli híd
Vonatok állnak néma és kihalt
Vágányokon s a váltók fogsorán
Tél-epilepszia okád szilaj
Tajtékot
Észak ó fehér leány
Néva-seb Éva-hasiték
magad
Megadva nyúlsz el míg zihál a szél
És tomporod fagyára rátapad
Vér-ondó-foltos lepedőd a Tél
——————————————————————
(Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetéből.)