(Liszt Ferenc: Nuages gris)
Felhők lefittyedt bőrredői
a golyvás alkonyati égen –
valaha másnak láttalak
most – lüktető hüllőtoroknak
– míg nézem hogy pattannak el
a fények mint zongorahúrok
lehajtod tarajos fejed
megvillan ősgyík-fogsorod –
valaha másnak láttalak
most – már tudom hogy elemésztesz
leszek hókása sár az olvadás
bádogzajában szürke zengés
– leszek a végsőt pattanó húr
vemhed az éjszaka előtt
———————————————————
(Baka István Farkasok órája című kötetéből.)