A vonat kifutott s vele Mása.
       A Vörös Nyil, a moszkvai gyors
Hazavitte, – hisz ott a lakása.
       Ez a sors – motyogom –, ez a sors!
Be is ugrom a boltba; ha vodka
       Van a polcon, a szatyrot elő!
Mit üvölt ez a kasszai szotyka?
       Sose tudta ez itt, mi a nő.
Hazaballagok, és fel a Schumannt!
       Ez a kvintet olyan csudaszép,
Hogy a könny a pohárba lecsurran:
       Be gyalázatos-édes a lét!
Mibe fogjak a vodka után még?
       Mit is ír ma a Pravda, a Trud?
A világban unalmas a játék:
       Csak üres fecsegés, csupa rút
Pofa áll komoran a tribűnön,
       Mig alattuk özönlik a tank
S a rakéta, – bevallom e bűnöm:
       Örömet sosem érzek alant.
Ha fölöttem a drága, csak akkor
       Legyek én az alatta-való!
De elúrhodik itten az aggkor:
       Aki nem szenilis ma, csaló.
A vonat kifutott s vele Mása.
       A Vörös Nyil a kék sineken
Röpiti, – hiszen ott a lakása:
       Nem a Múlt, se Jövő – a Jelen.
* Schumann Esz-dúr zongoraötöse II. tételének tempójelzése
—————————————————————
(Baka István Farkasok órája című kötetéből.)
     ← Előző oldal          Következő oldal →